ÉVKÖNYV 2000
A szervezetek infrastrukturális hátterének jellemzői
A szervezetek infrastrukturális hátterének megismerésére vonatkozó kérdésekkel egyrészt a helyi programok működésének infrastrukturális kereteit kívántuk megismerni, másrészt azokról a munkakörülményekről kívántunk képet kapni, amelyek a között a koordinátorok és munkatársaik a feladataikat végzik.
Elöljáróban megállapíthatjuk, hogy a programok hátterét biztosító szervezetek infrastrukturális ellátottsága alapvetően jónak mondható. Azonban van néhány olyan tény, amely említésre érdemes.
Önálló programiroda a tagvárosok 22,2%-ában található. A többi tagváros esetében a helyi programban dolgozók valamely más szervezet munkatársaival közösen használja az irodáját. A közösen használt irodákban azonban rendszerint az Egészséges Városok program irányultságához közel álló tevékenységet folytató - pl. mentálhigiénés programiroda, egészségnevelési programiroda - munkatársak dolgoznak. Az Egészséges Városok programnak helyt adó irodák - egy kivétellel - vagy a települési önkormányzat épületében, vagy a települési önkormányzat tulajdonában lévő épületben működnek. Mindazonáltal egyértelműen pozitív eredmény, hogy minden tagvárosban a használatban lévő irodahelyiségek térítésmentesen állnak a programban tevékenykedők rendelkezésére.
A már több alkalommal említett identitás kérdéséhez nyilvánvalóan hozzátartozik az önálló infrastruktúra, és ezen belül is elsősorban az elkülönült iroda megléte. E téren a tagvárosok többségében fejlesztések szükségesek. Ugyanakkor, az önálló iroda szinte automatikusan megoldhat több, az eddigiekben hiányosságként említett dolgot: az önálló irodát, és az annak helyt adó épületet el lehet látni a programot jelző táblával; a "külön iroda" fizikálisan is körbehatárolja a különböző státuszokat - ezáltal a "hovatartozást", és a feladatokat, kompetenciákat -, mivel aki a programirodában dolgozik, az a koordinátor, aki az Egészséges Városok programban vállal elsősorban - vagy meghatározott feltételek, időkeretek között - feladatot, stb.
Az infrastrukturális helyzet másik jelentős fokmérője a kommunikációs eszközökkel való ellátottság, illetve a kommunikációs lehetőségekhez való hozzáférés milyensége. Az e téren szerzett információk alapvetően elégedettségre adhatnának okot, mivel minden egyes programiroda rendelkezik telefonnal, melyek közül számos, önálló fővonal. A telefax-hozzáférés lehetősége szintén minden szervezet számára biztosított, bár itt már kevesebb az önállóan használt készülékek száma. A kommunikációs eszközök közül az üzenetrögzítővel való ellátottság a leggyengébb: mindössze a szervezetek 33,3%-a használ üzenetrögzítőt.
Ezt a kérdést természetesen nem önmagában célszerű értelmezni, hanem abban az összefüggésben, ahogy ez a program adott tagvárosban tapasztalható intézményesültségi szintjével összefügg. Ez az összefüggés pedig a következőkben ragadható meg.
Amint azt már korábban ismertettük, számos város esetében a koordinátorok nem rendelkeznek önálló irodával, nem segíti munkájukat rendszeresen alkalmazott adminisztratív ügyekkel foglalkozó munkatárs, többen részmunkaidőben, vagy társadalmi munkában végzik feladatukat. Mindezen körülményt figyelembe véve, talán az egyik legfontosabb eszköz lenne az üzenetrögzítő, mert ha esetleg más módon nem is, de ennek segítségével egyértelműen és szinte korlátok nélkül kapcsolatba lehetne lépni bárki számára a programmal. Természetesen ezt a helyzetet több szervezet is felismerhette, mivel az üzenetrögzítő készülékek fele olyan tagvárosban működik, ahol a koordinátor társadalmi munkában látja el feladatát. Azonban ezzel a többi város helyzete nem javul.
A számítógéppel való ellátottság szintén jónak mondható, mivel a koordinátorok 55%-a rendelkezik saját használatú számítógéppel, míg a többi koordinátor közösen használt számítógéppel dolgozhat. Ezen kedvező helyzet megvalósulásához feltehetően nagyban hozzájárult az EVMSZ két évvel ezelőtt, a tagvárosok számítógépes ellátottságának javítását céljából kiírt pályázata is.
Ugyanakkor mindazok tükrében, hogy minden szervezet rendelkezik telefonnal, illetve számítógéppel, mégis csak a tagvárosok 72,2%-a esetében beszélhetünk Internet kapcsolatról. Tehát minden technikai előfeltétel adott, így nehezen érthető, hogy a XXI. század elején miért nem használják ki a korszerű információszerzés és továbbítás lehetőségeit, annál is inkább mivel az Internet és az e-mail csatlakozás költségeinek fedezésére számos pályázati lehetőség áll rendelkezésre. Rövid idő alatt megvalósítandó feladat kell, hogy legyen minden e téren érintett tagváros számára, hogy legalább az e-mail elérést biztosítsa.
Ami a további infrastrukturális eszközöket illeti, szintén jónak mondható a helyzet, mivel minden programiroda rendelkezi nyomtatási és fénymásolási lehetőséggel. Számos esetben önállóan használt eszközök révén is.
Az infrastrukturális háttérről eddig leírtak összegzéseképpen hangsúlyozni szükséges, hogy az önálló infrastrukturális háttér egyértelműen alapfeltétele az önálló intézménnyé válás folyamatának. Amint az a fentebb leírtakból is kiderül, az önálló infrastruktúra megteremtésének nem kizárólag az anyagi lehetőségek a meghatározói, hanem sok esetben csupán a szándék és az akarat, valamint az amúgy is rendelkezésre álló lehetőségek felismerése és kihasználása.