ÉVKÖNYV 2000
A programokkal kapcsolatos helyi szintű döntéshozatali rendszer jellemzői
A helyi döntéshozatali rendszer jellemzőinek megismeréséhez mind a döntésekben résztvevőkre, mind a döntéshozatali szintekre rákérdeztünk. Az ide vonatkozó első kérdésünk annak megismerését célozta, hogy vannak-e a helyi önkormányzatok ülésein az Egészséges Város programmal kapcsolatos előterjesztések?
A 18 vizsgált tagváros esetében kivétel nélkül megtalálhatóak az előterjesztések a testületi üléseken. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nem mellékes az sem, hogy ki az előterjesztő. A tagvárosok 61%-a esetben a polgármester, míg a 39%-a esetben a különböző bizottságok az előterjesztők. A bizottságok közül a leggyakrabban az egészségügyi, vagy egészségügyi és szociális bizottság említése történt. Ezen kívül a felsorolásokban előterjesztőként szerepelt még a környezetvédelmi, és a közművelődési bizottság is.
Mindazonáltal a bizottságok által történő előterjesztés feltehetően nem a legmegfelelőbb forma, mivel ebben az esetben könnyen előfordulhat, hogy az előterjesztés tárgya sokkal inkább a "bizottság ügyeként" kerül megvitatásra, mintsem az Egészséges Város programjaként. Ellenben, ha a polgármester az előterjesztő, akkor ez a helyzet sokkal kisebb valószínűséggel következhet be, mivel a multiszektorialitás és az ehhez kapcsolódó nem egyszereplős feladat-, és felelősségvállalás egyértelművé válik.
A döntéshozatali folyamatban fontos szerepet játszik a multiszektoriális irányító bizottság is. Mindössze egyetlen olyan város van, ahol nem működik multiszektoriális irányító bizottság. Ez a város csupán 2000 óta tagja a szövetségnek, így a bizottság feltehetőleg éppen megszervezés alatt áll.
A bizottságok legkevesebb 6 főből, legtöbb 27 főből állnak. A multiszektorialitást biztosító területek kiválasztása városonként igen változatos képet mutat. Összesen 112 említés történt a multiszektoriális bizottságokban résztvevő területekre, szakemberekre vonatkozóan. Számos város megegyezik néhány terület említésében. Az egyes területek az összes említésen belüli arányát az 7. számú diagram mutatja.
A diagram adatai egyben azt is kifejezik, hogy mely területek azok, amelyek több város multiszektoriális bizottságában is egyaránt megtalálhatóak, tehát a programokat illető döntéshozatali, tanácsadói folyamatban való részvételük fokozott jelentőségűnek tekinthető. Ugyanakkor ez az áttekintés, talán ötletekkel is szolgálhat néhány tagváros számára, hogy mely területek bevonása lehet még hasznos a bizottságok munkájába.
Az egyéb kategóriába azokat a területeket soroltuk, amelyek említési gyakorisága nem érte el a 3 említést. Ezek a következők voltak: jogász kisebbségi önkormányzat, Közlekedési Felügyelet, Statisztikai Hivatal, média, Megyei Önkormányzat, Megyei Egészségbiztosítási Pénztár, politikus sport, szociológus.
Ahogy az a diagram adataiból is kiderül, jelentősebb említési gyakorisággal az egészségügy és oktatásügy és a környezetvédelem területei szerepelnek. Mindez azt jelenti, hogy a legtöbb multiszektoriális bizottságban ezek a területek nagy valószínűséggel megtalálhatóak. Ez az eredmény nem igazán meglepő, figyelembe véve a már korábban az "egészség" kifejezéssel kapcsolatos általános reakciókra vonatkozó megjegyzéseinket.
Meglepő viszont az az eredmény, amelyet a következő néhány kiragadott, a teljesség igénye nélkül jelzett területtel kapcsolatban megállapítható. A sport területének említése nem érte el a 3 említés gyakoriságot, azaz legfeljebb két multiszektoriális bizottságban foglalhat helyet e terület képviselője. Hasonló a helyzet a média területével is. Továbbgondolásra érdemes ez a helyzet abban a vonatkozásban, hogy vajon egészség, egészségesség kérdéséhez mennyire, és hogyan kapcsolódhat a sport területe, illetve hogy a programok kommunikációjához a média, továbbá a helyi gazdasági élet szereplői milyen segítséget nyújthatnak a programok megvalósításához.
A döntéshozatal - illetve a működés egyéb területei - szempontjából további meghatározó kérdés még, a lehetséges helyi támogatói rendszerek aktivitásának mértéke. Ezen helyzetek megismerése érdekében a lehetséges helyi támogatói rendszerek közül három esetében - politikai támogatás, szakmai támogatás, anyagi támogatás - arra kértük a válaszadókat, hogy egy 5 fokozatú skálán [1] értékeljék, hogy az adott területről milyen mértékű támogatottságot élvez a program.
Az egyes területek megítélésekor megjelölt értékek átlagai alapján elmondhatjuk, hogy a szakmai területről érkező támogatásokat ítélték a legnagyobb mértékűnek a válaszadók (3,66 átlag érték), majd a politikai támogatottságot (3,22 átlag érték), végül az anyagi támogatottságot (2,77 átlag érték). Az adott terület által nyújtott támogatás megítélését jelző értékeket az 8. számú diagram mutatja.
Az egyes területekről származó támogatottság értékelésénél tapasztalható különbségek és hasonlóságok megértéséhez megpróbáltunk háttérösszefüggéseket keresni. Ennek eredményeként azt állapíthattuk meg, hogy tagvárosok 72,2%-a esetében két terület értékelése azonos volt, míg a harmadik terület megítélése ettől 1 értékkel tért el [2] .
Mindebből az következhet, hogy az egyes támogatási területek egymással összefüggő rendszert alkotnak, és nem önálló dimenzióként jelennek meg a programhoz való viszonyulásban. Ezáltal feltételezhető, hogy amennyiben a programnak városi szinten valamely dimenzióban sikerül támogatottságot találnia, úgy más területen is könnyebben találhat támogatást, amely megközelítőleg azonos mértékű lehet. Illetve, ha már legalább két dimenzió támogatja, akkor a harmadik dimenzió is "felzárkózik" a támogatás terén.
A támogatottság feltérképezéséhez tartozóan rákérdeztünk, hogy vajon a helyi üzleti szféra, illetve a helyi közösség tagjai kapcsolódnak-e valamilyen módon az Egészséges Város programhoz.
Az üzleti szféra támogatásáról a tagvárosok 50%-a tett említést. A támogatások jellemzően két módon jelennek meg: egyrészt közvetlen anyagi támogatás formájában, másrészt az adott üzleti szervezet profiljához kapcsolódó programokon való részvételben, és az ahhoz kapcsolódó "természetbeni" támogatásokban (pl. szűrővizsgálatokhoz szükséges segédanyagok rendelkezésre bocsátása, termékbemutató, kiadványszerkesztés, szállító jármű biztosítása, stb.). Az anyagi támogatás természetesen rendkívül fontos tényező minden program, vagy tevékenység, vonatkozásában, azonban a WHO Etikai Kódexe egyértelműen kizárja az olyan támogatókat, amelyek valamely az egészségi állapotot károsító termék gyártását, forgalmazását végzik [3] . Ilyen jellegű támogatásról nem történt visszajelzés, azonban szükségesnek tartjuk azt az állásfoglalást ezúton is hangsúlyozni.
Ugyanakkor szintén nem történtek olyan visszajelzések, hogy a helyi üzleti szervezetek oly módon támogatták volna a programot, hogy bizonyos akciókat, kezdeményezéseket szervezetükön belül megszerveztek, átvettek volna az Egészséges Városok helyi programjaiból. Az ilyen jellegű "támogatások" megvalósítására a jövőben nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni.
A helyi közösség tagjainak támogatását minden szervezet jelezte. E támogatások jellemzően a következő formákban jelentek meg: a helyi civil szervezetek részvétele a multiszektoriális bizottságban, konkrét programok megszervezésében és lebonyolításában történő feladatvállalás, közös pályázati tevékenység a helyi közösség csoportjaival, adott esetben anyagi támogatás a programok megvalósításához kapcsolódóan.
A támogatottság kérdésköréhez kapcsolódó utolsó kérdésként arra kértük a válaszadókat, hogy sorolják fel azokat a "történéseket", amelyek az elmúlt év során a legjelentősebb támogatást, illetve a legnagyobb akadályt jelentették az Egészséges Város program célkitűzéseinek megvalósulásával kapcsolatban.
A legjelentősebb támogatást jelentő "történések" között a következő említések történtek: konkrét programokhoz elnyert önkormányzati és pályázati támogatások; új szakmai együttműködési formák kialakítása és sikeres működtetése; érdekérvényesítő képesség javítása; különböző kommunikációs csatornák adta lehetőségek kihasználásával fokozódó megjelenés a helyi közéletben; infrastrukturális fejlesztések megvalósulása.
A program célkitűzéseinek megvalósulását leginkább gátló "történések" a között mindenek előtt az anyagi források hiányát említették a válaszadók. Ebből adódóan számos más probléma is eredeztethető, mint például a társadalmi munka főállássá való átalakításának akadálya, miáltal lényegesen kevesebb lehetőség nyílik a programok szervezésére és megvalósítására. További problémaként jelent meg az érdekérvényesítő tevékenység elégtelensége, ami csökkenő érdeklődést és támogatottságot eredményez. A felsorolt két meghatározó problématerület nyilvánvalóan összefügg egymással, és egymást erősítve fokozza a problémákat.
A problémák legfontosabb üzenete akként foglalható össze, hogy professzionális intézményesültség hiányában hosszú távon csak - természetesen jó értelemben vett - "amatőr szinten" működhetnek a programok. A professzionális intézményesültség feltételei között lehet említeni az önálló szervezeti forma kialakítását, a tevékenységhez szükséges főállású humán erőforrás és infrastrukturális háttér biztosításával.
A döntéshozatali mechanizmusok megismerésének részeként organogrammok szerkesztését is kértük a válaszadóktól. Az organogrammok segítségével történő információgyűjtés célja az volt, hogy egyértelműen kirajzolódjanak azok a kapcsolatok és intézményes hierarchiák, amelyek a helyi programok háttereként szolgáló intézmények külső és belső szervezeti rendszerét jellemzik.
Az organogrammok elemzésekor számos sajátos kapcsolatrendszer tárult fel. Ezekből kitűnik, hogy minden szervezet igen kiterjedt formális és informális kapcsolatrendszerrel rendelkezik. A kapcsolatok mind horizontális mind vertikális irányban megjelennek. A kapcsolatok között egyirányú és kölcsönös kapcsolatok egyaránt megfigyelhetőek.
Minden szervezet kapcsolatrendszerében kitüntetett szerepet tölt be két szervezet, nevezetesen a települési önkormányzat, illetve az Egészséges Városok Magyarországi Szövetsége. Az önkormányzattal való kapcsolat elsősorban a beszámolási és elszámolási kötelezettség mentén alakul, míg az EVMSZ-vel való kapcsolat a szövetségi tagsággal járó feladatok teljesítését, megvalósítását jelenti.
Abban az esetben, ha a helyi program intézményes hátterét egy alapítvány vagy közalapítvány jelenti, meghatározó kapcsolat működik az alapítvány kuratóriumával, mint ellenőrző, adott esetben munkáltatói fórummal.
Amennyiben az intézményes hátteret a Polgármesteri Hivatal jelenti, úgy a koordinátor tulajdonképpen a hivatal intézményes struktúrájában kijelölt helyéhez kapcsolódó formális kapcsolatrendszeri elvárásoknak kell, hogy megfeleljen. Ez az a helyzet, amellyel kapcsolatban többször említettük, hogy a felelősségek, feladatok és kompetenciák adott esetben könnyen összemosódhatnak.
A programok megvalósítása során minden szervezet kapcsolatokat épített ki számos partnerrel. Ezeket a kapcsolatokat a horizontális partneri viszonyrendszer jellemzi, elsősorban kétoldalú kapcsolatokon keresztül. Igaz ez mind a szakmai, mind a szponzori, vagy egyéb együttműködési kapcsolatban álló aktorokkal egyaránt.
A viszonyrendszerek elemzése során pozitívumként értékelhető, hogy egyirányú függőségi viszony-láncolat egyetlen szervezet esetében sem jelenik meg az organogrammokban. Ugyanakkor a kapcsolatrendszerek összetettségüket tekintve megfelelnek a WHO elvárásoknak, miszerint a multiszektorialitás messzemenően jelen van.
Ami talán nem minden esetben jelent pozitívumot, hogy számos tagváros esetében a koordinátor egyben egy sajátos kötött rendszerű hierarchiának és az a köré szerveződő kapcsolatrendszernek is tagja. Ezáltal adott esetben a programmal kapcsolatos érdekérvényesítés összeütközésbe kerülhet a másik hierarchiában betöltött szereppel. Ezen helyzetek elkerülése érdekében jeleztük a szervezetek általános jellemzőit tárgyaló fejezetben, hogy minden tagváros esetében célszerű lenne az önálló szervezetrendszer kialakítása, mint a programok intézményes hátterét biztosító forma. Amennyiben ez az önkormányzat struktúráján kívüli új intézmény létrehozását jelenti, úgy a tevékenység sajátosságából fakadóan ennek megvalósítására valamely nonprofit intézményi formát javasoljuk.
[1] Az 5 fokozatú skálán az 1-es érték a “nincs támogatás", míg az 5-ös érték a “kiváló támogatás" kategóriákat jelölte.
[2] Például, ha a válaszadó a politikai támogatást és a szakmai támogatást 3-ra értékelte, akkor az anyagi támogatás értéke ettől 1-el különbözött, tehát vagy 2-es, vagy 4-es volt.
[3] Mindezek értelmében, például a dohánygyárak nem jelenhetnek meg, mint az Egészséges Városok program támogatói.