ÉVKÖNYV 2000

A programok általános jellemzői

 

A helyi Egészséges Városok program általános jellemzőinek feltérképezésekor elsődleges célunk az volt, hogy meghatározhassuk, hogy rendelkezik-e adott város Egészséges Városok programja önálló szervezeti, intézményi "identitással". Az identitás fogalmán ebben az összefüggésben azt értjük, hogy mennyire tud, vagy mennyire nyílik lehetősége a helyi Egészséges Városok programnak, mint önálló kezdeményezésnek megjelenni a helyi illetve az országos közösség, közélet szinterein.

Az önálló kezdeményezésként történő megjelenés több szempontból is nagyon fontos lehet - pl. jobb támogatottság megteremtése, hatékonyabb lobby tevékenység, stb. - a működés, a feladatvállalás és a hatékony feladatmegoldás szempontjából. Ugyanakkor a jól elkülöníthető szervezeti forma az, amely a leginkább megfelel a WHO által "új szervezeti struktúraként" megfogalmazott elvárásoknak. Az önállóság, a felelősségek és kompetenciák meghatározásánál is lényeges kérdés, mivel egy jól elkülöníthető program esetében alapvetően nem vitatható a felelősség és a kompetencia kérdésköre, ami tiszta helyzetek és viszonyok meglétét feltételezi.

A tagvárosok általános jellemzői között először az Egészséges Városok programhoz történő csatlakozás évére kérdeztünk rá. Az egyes tagvárosok 1989-től kezdődően különböző időben csatlakoztak az Egészséges Városok programhoz. A csatlakozás évek szerinti megoszlását a 2. számú diagram tartalmazza.

Az adatok alapján megállapítható, hogy a 2000. évig csatlakozott tagvárosok 22%-a 1989-ben, míg közel fele (44,4%) 1997-ben vagy után kapcsolódott a programba.

Az általános jellemzők között lényeges szempontnak tartottuk a helyi programok működési formáinak megismerését, mivel így egyértelműen meghatározható, hogy milyen fokú az Egészséges Városok program hátterét biztosító szervezet önállósága.

Ahogy az a rendelkezésre álló adatokból kiderül, az egyes tagvárosokban működő programok 44%-a a települési önkormányzat valamely osztályának részeként vagy egyéb - elsősorban egészségügyi - intézmény részeként, míg a fennmaradó hányad különböző önálló nonprofit szervezetként működik. A szervezetek szervezettípusonkénti megoszlását a 3. számú diagram mutatja.

A működési formákkal kapcsolatban szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az alapítványok 75%-a, míg a jelenleg közalapítványként működő szervezetek 66%-a 1993 előtt, az egyesülési törvény első módosítását megelőzően alakult, amikor még a közalapítvány fogalma nem szerepelt a törvényben [1] . Mivel az említett alapítványok alapítói között a települési önkormányzat is megtalálható, tulajdonképpen ezek az alapítványok is egyértelműen kifejezik a helyi döntéshozatali fórum elkötelezettségét a program működését és célkitűzéseit illetően, így az adatok elemzése során az alapítványokat és a közalapítványokat azonos kategóriába tartozónak tekintettük.

A "szervezeti identitás" egyik fontos indikátoraként értelmezhetjük azokat a vizuális jelzéseket, amelyek a helyi programok koordinációs irodáinak helyét jelzik. Az összegyűjtött adatokból viszont az derül ki, hogy megkérdezett szervezetek 39%-ánál nincs olyan tábla, vagy felirat, amely jól láthatóan jelezné, hogy a programiroda adott épületben, helyiségben található. Ugyanakkor minden szervezet pontosan megjelölte azt a helyet, ahol a programkoordinátorral felvehető a kapcsolat, ezáltal tehát a program munkatársai elérhetőek, megtalálhatóak. Mindezek alapján azt feltételezhetjük, hogy a hiányzó jelzések csupán a gondosabb odafigyeléssel pótolhatók lehetnek.

A helyi programok általános jellemzőire vonatkozó kérdésblokk utolsó kérdéseként arra kérdeztünk rá, hogy történt-e az elmúlt év során olyan helyi vagy országos szintű esemény, amely jelentős hatással volt a helyi Egészséges Város program működésére. Erre a kérdésre a megkérdezettek 66%-a nemleges választ adott. A fennmaradó 34% jellemzően pozitív változásokat említett, amelyek elsősorban a helyi politikai vezetés a programokra és a célkitűzések megvalósítására történő nagyobb odafigyelésében nyilvánult meg, azonban lényegi változást a program működése terén nem jelentett. A program iránti fokozódó politikai figyelem vélhetően azt is jelezheti, hogy az Egészséges Városok mozgalom programjai akár stratégiai fontossággal is bírhatnak a helyi politikai közéletben, amely helyzet potenciálisan kihasználható lehetőségeket rejt a jövőbeni működést és érdekérvényesítést illetően.

Az eddig leírtak összefoglalásaként megállapítható, hogy a tagvárosok közel fele esetében a szervezeti identitás további fejlesztéseket, és az önálló programként való tudatosodás fokozódását igényli. Az egyesületek és alapítványok fele nem rendelkezik a program működését kommunikáló, jól láthatóan elhelyezett jelzéssel (pl. tábla, felirat), és szintén közel fele nem önálló szervezetként működik. Azoknak a szervezeteknek, amelyek nem rendelkeznek a program működésére utaló jelzéssel, 40% nem önálló intézmény, hanem az önkormányzat valamely irodájához, osztályához tartozik. Az említett esetek egyikénél sem jó, ha nincs a programra utaló egyértelmű jelzés, azonban az önálló civil szervezetek esetében talán még inkább fontosak lennének.

Azoknál a tagvárosoknál, ahol a program az önkormányzat részeként, de az önálló megjelenés hiányosságaival jellemezhető módon működik, több kérdés is felvethető: vajon hogyan jelenik meg az Egészséges Város program, mint az önkormányzat, vagy annak egy osztályának programja, vagy mint az Egészséges Város mozgalom programja? Ugyanakkor, ha a koordinátor támogatást kíván szerezni a programok megvalósításához, miként jelenik meg, mint az önkormányzat alkalmazottja, vagy mint programkoordinátor? Természetesen ebben az estben nem az a kérdés lényege, hogy milyen a szervezeti forma, hanem, hogy a program mennyire jól identifikálható.

A fentiekben megfogalmazott kérdések egyértelműen magukban rejtik annak fontosságát, hogy mind a városvezetés, mind a programkoordinátor, - majd ebből következően - a helyi közösség tagjai egyértelműen meg tudják határozni a programok szervezőinek és megvalósítóinak státuszát, így a különböző feladatok és státuszok "összemosódása" kiküszöbölhető. Ezáltal a potenciális partner eldönthetik, hogy milyen kapcsolatokat kívánnak a program képviselőivel kialakítani és fenntartani.

Ugyanakkor ha az adott városban nem jelzik jól elkülöníthetően a helyi Egészséges Város programirodát - és egyben a programot - lemondanak arról a lehetőségről is, hogy egy nemzetközileg elismert szervezethez való tartozásukat - ENSZ, WHO - a helyi közösség tagjai és egyéb más kapcsolatai felé kommunikálják. Ezen lehetőség ki nem használása számos olyan előnytől is megfoszthatja a programot - és ezáltal a várost is -, melyek akár az érdekérvényesítés, akár konkrét anyagi szinten is realizálható lenne.

További értékelő észrevétel a szervezetek általános jellemzőivel kapcsolatban, hogy vannak olyan tagvárosok, ahol a programhoz való csatlakozás óta - néhány esetben ez már több mint, 10 év(!) - a helyi programok az önkormányzat szervezetrendszerén belül nem elkülönült részeként, hanem valamely osztályhoz, irodához csatoltan működnek. Természetesen lehetséges, hogy a kezdeti időkben egy ilyen megoldás átmenetileg célravezető lehetett az esetleges kezdeti bizonytalanságok könnyebb kezelésére, azonban az ily módon való folyamatos működés mégis inkább azt jelzi, hogy vagy nem volt igény az önállósodásra, vagy nem volt lehetőség az önállósodásra. Azonban bármely helyzet is áll közelebb a valósághoz, mindenképpen felveti azt a további kérdést - és ebből következően a feladatot is -, hogy milyen módon lehet ezen helyzet megoldásával közelíteni a WHO alapelveinek megvalósításához.

Az önálló működési formán nem kizárólag az önálló intézményi formát - pl. nonprofit szervezet - kell érteni, mivel az önállóság - ahogy számos külföldi példa is mutatja - megvalósítható a helyi önkormányzat szervezetrendszerén belül is. Sőt, ez a helyzet bizonyos esetekben előnyökkel is járhat - pl. a már meglévő infrastruktúra használata, közvetlenebb belső kommunikáció, stb. Ugyanakkor az ilyen formán működtetett programirodák esetében a szervezetrendszeren belüli elhelyezkedést tekintve szükséges, hogy az iroda közvetlenül kapcsolódjon olyan felsőbb vezetési szinthez - pl. polgármester -, ahol a multiszektorialitás egyértelműen érvényesülhet, anélkül, hogy a már beidegződött rutinok miatt a program valamely "szektorhoz" - pl. egészségügy, környezetvédelem, stb. - történő "hozzárendelése" megtörténne.

Az előbbiekben részletezett irányba történő szervezeti fejlődés az, amelyre bizonyos szervezetek esetében az eddigi működés során nem mutatkoztak érzékelhető jelzések. Ezt a megállapítást támasztja alá például, az adott irodához való tartozás, a programiroda helyének hiányzó jelölése, illetve - a továbbiakban részletezendően - a helyi programokban résztvevők alkalmazási feltételeinek, az infrastrukturális feltételek, valamint a pénzügyi hátterek "eklektikusságának" tényét. Ebből következően a fejlesztések közeli célkitűzései közül nem hiányozhatnak az említett helyzetek rendezését célzó stratégiák.

---