Egészséges Városok Magyarországi Szövetsége XII. Szimpóziuma

"A NEMZETI EGÉSZSÉGFEJLESZTÉSI PROGRAM HELYI KIHÍVÁSAI"

Nagykanizsa-Zalakaros, 2000.november 10-11.

AJÁNLÁSOK

Az Egészséges Városok Magyarországi Szövetsége 2000. évi szimpóziumának témáját a Nemzeti Egészségfejlesztési Program elkészítésének és szakmai, társadalmi vitájának aktualitása adta, hiszen az elmúlt évtizedben számos szakmai anyag, program készült a lakosság egészségi állapotromlásának megállítására és a helyzet javítására, azonban a megvalósulásig egyik sem jutott el - talán a finanszírozási nehézségek mellett - a helyi szintek számottevő és széles bevonásának hiánya miatt.

A szimpózium munkájába meghívást kapott és aktívan részt vett az Egészségügyi Minisztérium (Dr. Gógl Árpád, miniszter úr előadásával), az Országgyűlés Szociális és Egészségügyi Bizottsága (Dr. Kökény Mihály, elnök úr előadásával), az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (Dr. Felmérai István, főosztályvezető úr előadásával), a Népegészségügyi Tudományos Társaság (Prof. Dr. Ember István előadásával), a Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram (Dr. Pintér Alán előadásával) és a különböző magyarországi WHO Színtér Programok.

A szimpóziumon közel 120 résztvevő (27 városból) 30 előadást tartott plenáris és szekcióüléseken.

A szimpózium ajánlásait előadásokon elhangzottak mellett a Nemzeti Egészségfejlesztési Program helyi kihívásait taglaló kerekasztal beszélgetésen elhangzott javaslatok és hozzászólások alapján állítottuk össze, három fő területen:

• interszektorialitás,
• a hálózatépítés és együttműködési készség,
• finanszírozás.

A fentiek alapján a következő ajánlásokat fogadták el a szimpózium résztvevői a rendezvény záróülésén:

• A nemzeti programban hangsúlyozottabban jelenjen meg az interszektorialitás és a multidiszciplinaritás igénye, valamint a kormányzati szinten történő tárcaközi együttműködés.
  A Nemzeti Egészségfejlesztési Program szakmai és politikai súlyát nagy mértékben növelné, és a tárcaközi koordinációt is jól elősegítené, ha annak felügyeletét és vezetését a Miniszterelnöki Hivatalhoz rendelnék.
• Az interszektoriális együttműködés és az egészségfejlesztési hálózatépítés akkor tud az ilyen irányú szakmai tevékenységbe és a civil szervezetek munkájába beépülni, ha a helyi szinteken a szakma, a civil szféra és a települési önkormányzatok együttműködése az egészség- és környezetfejlesztési célú pályázatok kiírásában alapfeltételként jelenik meg.
• A Nemzeti Egészségfejlesztési Program széles politikai konszenzuson alapuló elfogadása lehet csak a biztosítéka annak, hogy közép és hosszú távon is működjön a megvalósulás szakaszában is.
• A korlátozott anyagi források szükségessé tennék, hogy egy széleskörű szakmai grémium közép és rövid távon meghatározza a nemzeti program éves prioritásait, melynek alapján a finanszírozás is célorientáltabb lehetne.
  Szükséges a megfelelő kommunikációs támogatást kidolgozni mind a nemzeti programra, mind a megvalósulás ütemezett feladataira.
• Az egészségfejlesztés szakmai megerősítéséhez szükségesnek látszik az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat ilyen irányú feladatainak megoldásához a szervezet szerepének újraértékelése.
• A nemzeti program megvalósításának tervezésekor elengedhetetlen a települési szint hangsúlyosabb megjelenítése és véleményének figyelembe vétele.
• Az Egészséges Városok Magyarországi Szövetsége minden a szervezetben fellelhető szakmai tapasztalatot és potenciált felajánl a nemzeti program helyi szinteken történő megvalósításának elősegítésére.